A legkorszerűbb adatvizualizációs technológiákat önmagukban vagy hagyományos médumokkal együtt alkalmazó művészi gyakorlatának fókuszában a néző és a műalkotás közötti interakció áll. Installációiban ezek mellett különböző művészeti területek, nevezetesen a tánc, zene, film és performansz is megjelennek. Szociálpszichológiai kérdéseket és percepcióelméleti kérdéseket vizsgál kortárs művészeti eszközökkel, válaszkísérletei a kamera mögötti szubjektív álláspontból fogalmazódnak meg. Installációi a néző szerepére és a műalkotással való interakciójára összpontosítanak, és a néző bevonásának módjait kutatják, ezzel segítve az emberi viselkedés rejtett mechanizmusainak feltárását. A kutatási folyamat itt és most zajlik, az egyre inkább technologizált jelenben, egyszersmind mélyen gyökerezve a kulturális kontextusban. A fotográfia és más digitális médiumok mindig egy nyomot rögzítenek, ami valaminek a korábbi jelenlétét jelzi. Egy bizonyos eseményről tanúskodva a nyom egyúttal megörökíti a használt technológiát, így tanúskodik a korabeli kultúráról. Munkái egyúttal a jelen társadalomra jellemző viselkedési mintákra és kulturális mechanizmusokra is reflektálnak.