Tesz-vesz város felnőtteknek

A képek – ahogy a cím is mutatja – olyan frissek és energikusak, hogy azonnal "rámásznak" a látogatóra, ahogy az Indába lép, és a szeme elé kerülnek.

Sándor Krisztián nem sokat teketóriázik aprólékos kidolgozással vagy árnyalatok felvonultatásával: hatalmas tablóira a markáns színek, a határozott, szögletes körvonalak jellemzők.

Az emberalakok, a halak mind-mind feketével határolt, majd színnel kitöltött képregényalakként tűnnek fel, az épületek és a környezet pedig – szintén erős színekkel – sokszor madártávlatból, de legalábbis fenti nézőpontból rajzolódik ki.

A festmények témáihoz remekül illik ez a technika – mindenesetre szemkápráztató kavalkád bontakozik ki a teremben. Szinte érezni a nyüzsgést, amikor a bangkoki reptér, a haifai kikötő, egy dél-amerikai buszpályaudvar vagy akár egy teniszpálya lelátója elevenedik meg Sándor Krisztián képein.

A markáns hatáshoz az is hozzátartozik, hogy a felvitt festékanyag nincs eloszlatva, és nem is spórolt vele a művész; a néző legszívesebben megérintené a kis, tömzsi figurákat, ahogy tesznek-vesznek a Török étterem zöld, kék és vörös színterén. Az egésznek egyébként is olyan felnőtteknek készült Tesz-vesz város íze van, köszönhetően a vaskos vonalakkal és áradó színekkel ábrázolt élettereknek, ahol mindennek és mindenkinek megvan a szabott helye.

A vaskosság abban a néhány kollázsban is feltűnik, amelyek szintén helyet kaptak a Fresh paintings tárlatán.

Kartonpapírokból, műanyagdarabokból, felpuffadt habpapírból áll az alap, amelyre aztán felkerült egy önarckép vagy egy svéd tengerész elnagyolt vonalakkal határolt képe. Ahogy a tárlat bevezető szövegében írják: "Sándor Krisztián művészete különös színfoltja a fiatal magyar kortárs festészetnek – egy felhőtlenül vidám, szeretnivaló miniuniverzum."

Ezzel csak egyetérteni tudunk.

zsz

Magyar Hírlap